Happy New Year – Back in Boston – Amtrak – NY,
Hello Mindenkinek,
Úgy tűnik elérkezünk a nagy naphoz. Épp az Amtrak-en utazom New York felé amíg otthon ti alszotok és hála az amerikai MÁV-nak wi-fi-n keresztül oszthatom meg veletek a legújabb fejleményeket. Nyilván ez a post most csak egy ámeneti bejegyzés lesz és idővel véglegesítem majd.
Szóval útban NY felé. Hogy teljes legyen az érzés az Itouch-omon épp Charlie-tól a New York, New York című számot hallgatom.
A számban van egy nagyon fontos rész ami így hangzik: “Nekem itt dolgom volt, siker és kudarc várt reám”. Meglátjuk.
Azt gondolom, hogy nem mindennap adatik meg az embernek, hogy NY-ba menjen interjúzni. Akármilyen nagy az emberben belül a feszültség, hogy holnap akkor oda kell raknia magát, ez akkor is egy felemelő érzés, hogy a világ egyik legjelentősebb városában és annak legjobb negyedében (Manhattan-ben) interjúzik az ember.
Szokás szerint nem kevés csomaggal indultam el ma 18:50-kor Boston-ból, természetesen rohannom kellett, hogy elérjem a vonatot, de minden klappolt. Kinyomtattam a CV-ket, beraktam a Boss öltöny-t a hófehér inggel és nyakkendőkkel, vettem mandzsettákat, elkészültek a névjegykártyák is szóval úgy tűnik minden rendben van. Hotel lefoglalva és este 11 felé ha minden jól megy meg is érkezek a szállásomra.
Holnap 4 interjú vár rám, ahol meg kell győznöm a munkaadókat, hogy rám van szükségük. Hát mit mondjak volt már könnyebb feladatom is mint NY-ban interjúzni, de a challenge az challenge, vagyis a kihívás az kihívás, azokat pedig én szeretem. A holnapi napom úgy alakul, hogy az első interjú 9:25-kor kezdődik, a második 11:00-kor, harmadik 15:15-kor a negyedik pedig 15:40-kor.
Nem lesz egyszerű feladat az embernek 4x egy nap a legjobbját hoznia, de fogjuk fel úgy mintha mindegyik “élet-halál” kérdés lenne és akkor mennie kell.
Szóval pressure és pressure, de hogy is van: a Lehetetlent kell akarni ahhoz, hogy a lehetséges legjobbat elérd és picit őrültnek kell lenned ahhoz, hogy az álmaidat megvalósítsd. Én most ezt teszem, aztán meglátjuk Frank Sinatra szavaival élve, hogy If I can make it there.
Köszönöm mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy eljuthattam eddig.
Köszönöm azoknak is akik az elmúlt három és fél hétben otthon időt szakítottak rám és találkoztak, beszélgettek, vacsoráztak:) velem.
Tamás
tamasinboston 