Potluck dinner, akik maradtak a rendezvény végéig
Potluck dinner, Thanksgiving, A+, 2nd Semester and Finals,
Annyi minden történt az elmúlt hetekben, hogy úgy éreztem itt az ideje ismét “posztolnom” és megosztanom Veletek a történéseket. Ugyan az Aerosmith után a U2 nem adott koncertet a campuson:), de azért így is érdekesen alakult november második fele. Kezdjük azzal, hogy november közepén került megrendezésre az úgynevezett Potluck dinner az osztályom számára. Ez egy olyan vacsora ahol mindenkinek, valamilyen az országára jellemző ételt kellett vinnie és természetesen saját kezűleg is kellett elkészítenie. Na puff, itt rögtön meg is voltam lőve. Fel volt adva a lecke, hogy mégis milyen magyar ételt készítsek. Több “otthoni tanácsadóval” konzultáltam és sorba vettem én is az ötleteket. A teljesség igénye nélkül íme a felmerült ételek: pörkölt, krumplipaprikás, lecsó, gulyásleves, palacsinta. Anélkül, hogy magamat akarnám fényezni, azért elárulom, hogy ha nagyon akarom akkor sikerül elkészítenem pár dolgot, persze, azért nem vagyok egy Gordon Ramsay.:) Anno amikor 10 éve Erasmus ösztöndíjjal Regensburgban tanultam elég sok ételt el tudtam készíteni és a pizzasütésben is jeleskedtem.
A jelen esetben azonban voltak olyan tényezők amik nem biztos, hogy a sikert vetítették előre. Így pl. nem volt egy darab olyan edényem sem amiben a fenti ételek bármelyiket jó minőségben “ki tudtam volna hozni” és a főzőtudásom is picit megkopott. Szóval olyankor amikor tutira kell menni, én úgy gondolom, hogy nem szabad kockáztatni, főleg nem a főzésben, sütésben. Egyszerűen “maradjunk a biztosnál” ilyenkor, gondolom ezzel a női olvasók is egyetértenek. Na de vissza a dilemmámhoz, hogy mit is vigyek a Potluck vacsorára. Nyilván azt ti is láthattátok a fenti sorokból, hogy limitáltak voltak a lehetőségeim és persze időszűkében is voltam, tehát köztes megoldást kellett keresnem. Hirtelen beugrott az isteni szikra, hogy gyümölcstortát viszek a vacsorára. Rendben, lehet, hogy nem, sőt biztos nem klasszikus magyar étel, de nálunk minden családi rendezvényen biztosan van egy gyümölcstorta (finom tésztaalap, puding, friss eper vagy málna és persze a tetején az elmaradhatatlan Tortenguss:)), tehát legalább annyi stimmelt, hogy hazai a süti. Anno Regensburgban cseh haverommal Marcel-el készítettünk együtt gyümölcstortát, tehát nagyjából ment volna most is a sütés, de rohamosan fogyott az időm. Ezért a B opció mellett döntöttem, ami annyit jelentett, hogy shoppingolok egy Obsttortét itt Bostonban. Hát a dolog könnyebbnek ígérkezett, mint amilyen valójában volt. 4 óra keresgélés után nem találtam egy normális cukrászdát sem, ahol lenne gyümölcstorta, szóval lassan kezdtek elszállni a remények. Gondoltam, ha már ennyire elszaladt az idő legalább csinálok valami hasznosat és péntek délután lévén elidultam kedvenc üzletembe bevásárolni. Amikor beléptem az üzletbe akkor esett le, hogy van egy tortarészleg is, csak én oda nem járok, mert ugye nem eszem szinte semmi édességet. Belépek a tortarészlegbe és egyből egy csodás gyümölcstorta kacsintott rám és ami a legszebb a céduláján az volt feltüntetve, hogy Bavarian Fruitcake vagyos bajor gyömülcstorta. Rögtön megshoppingoltam és irány haza. Otthon át kellett picit alakítanom a csomagolást, mert úgy kellett kinézni mintha én készítettem volna.:) Ehhez nem kellett több, mint a “tortatepsi”, sütőpapír és egy tortafedél, így vittem be a vacsorára. Mindenki azt mondta, hogy de jól néz ki , mondtam, hogy igen kemény munka volt, otthonról Skype-on kaptam az instrukciókat és így készült el. A lényeg az, hogy a torta teljesen elfogyott a rendezvény végére, tehát sikere volt, csak úgy mint magának a rendezvénynek. Legalább 20 fajta nemzet ételei voltak az asztalokon és mindenki jól érezte magát. Mivel a vacsora kb. este 22h-kor véget is ért egészen véletlenül a U2 One című számával:), ezért úgy döntött az osztály, hogy elmegy bulizni valamelyik egyetemista törzshelyre.
Nem tudom ki mennyire tájékozott az amerikai bulizást illetően, de ha esetleg annyira nem, akkor azt tudnotok kell, hogy ID card, vagy útlevél nélkül nem tudsz bemenni semmilyen szórakozóhelyre, főleg akkor nem ha alkoholt is árúsítanak. Bizonyítanod kell, hogy 21 éves vagy, ha ez nem sikerül, akkor egyszerűen nem engednek be. Svájci osztálytársámnál, aki egyébként annyi idős, mint én nem volt semmilyen komolyabb dokumentum, irat és hiába mondta a biztonsági őrnek, hogy nézzen már rá, neki ráncai vannak és a haja is ritkább, tehát tuti 21 felett van, egyszerűen nem engedték be. Mivel én picit később érkeztem, ezért ennek a hercehurcának már csak a végére értem oda és sajnálkozásomat fejeztem ki a dolgok miatt, ezt követően pedig egyszerűen besétáltam minden igazolvány felmutatása nélkül. Na most nem tudom, hogy ez azért volt, mert nem figyeltek rám, vagy pedig mert annyira idősnek néztem ki.:) Passz. A partyhelyben nem volt semmi extra, se nem romkocsma, se nem sznob hely, egyszerűen csak egy bár volt ahol lehetett táncolni, iszogatni és tv-n sportmérkőzéseket nézni. Tipikus amerikai egyetemista hely volt, ahol a szerb csoporttársnőm annyira jól érezte magát, hogy a biztonsági őrök felszólították a társaságot kb. két óra után, hogy vigyük ki a lányt és ha már kivittük akkor legyünk szívesek és ne jöjjünk vissza. Szóval finoman kidobtak minket. Ezt elég sokan sérelmeztük, otthon ilyen pl. az Ötkertben biztosan nem fordult volna elő. Na mindegy, így jártunk. Összességében nagyon jó estét zártunk és ez a kis intermezzó sem rontotta el a hangulatunkat.
Novemberben egyik ünnepi vacsorából esetem a másikba, mivel a Potluck dinner után pár napra rá következett a Thanksgiving dinner, azaz Hálaadási vacsora. A Háladásnak duplán örültem egyrészről az ünnepi vacsora is nagyon csábító volt, másrészről pedig egy közel egy hetes szünetet is kaptunk. Ez a szünet picit kárpótolt azért, mert otthon kimaradtam a sok négynapos hétvégéből.:) Itt az USA-ban Hálaadáskor mindenki utazik haza a családjához, így a campus szinte üres volt közel egy hétig. Pár női osztálytársam úgy gondolta, hogy azoknak akik nem utaztak sehova hálaadási vacsorát tart. Meg kell mondjam, hogy ezt nem csak én, hanem még kb. 25 osztálytársam is jó ötletnek tartotta.:) Kb. ennyien voltunk a vacsorán, ahol a lányok igazán kitettek magukért. Ahhoz képest, hogy most először készítették el a háladási pulykát, egészen jól sikerült, nem is maradt belőle semmi.:) A közel egy hetes szünetben egyébként igyekeztem kipihenni magamat az évközi vizsgák után, konditerembe jártam, kosaraztam és lélekben felkészültem, hogy lassan jönnek az év végi vizsgák (Finals) is.
Ha már a vizsgáknál tartunk akkor megjegyezném, hogy az évközi vizsgák eredményeit is megkaptuk november végén. Azt gondolom, hogy a vizsgák egészen jól sikerültek, talán egynek az eredményével nem voltam igazán elégedett, de azt meg tudom, hogy kb. hol rontottam el, tehát minden adva van, hogy az év végén ezen hogyan javítsak. Ugye a bejegyzés címében szerepel az A+, ami itt az egyetemen annyit jelent, hogy kitünő, vagy inkább “csillagos 5-ös” eredményt ért el a tanuló.:) Ugye annak ideján megírtam nektek, hogy milyen tantárgyakat vettem fel és volt köztük egy olyan is, hogy Commercial Lending. Ezt a tárgyat a Bank of America bostoni főjogtanácsa tartja nekünk és az első órák után mindenki ki volt akadva, hogy nehezen lehet követni a tárgyat, mert a professzor mielőtt elmélyedne az adott témában, már vált is a következőre. Valahogy én is így voltam ezzel, de mivel ezzel területtel foglalkozom ugye már kb. 6-7 éve, azért mégis jó érzéssel ültem az órákon. Ebből a tantárgyból évközi vizsga gyanánt az volt a feladatunk, hogy írjunk egy kb. 10 oldalas beadandót egy olyan témából, ami a US Commercial Lendinghez kapcsolódik. Azok számára akik nem tudtak egyéni témát találni volt egy témalista ahonnan válogathattak és mint kitalálhatjátok nekem természetesen nem volt szükségem erre a témalistára. Kb. még a kurzus kezdetén eldöntöttem, hogy miből fogom írni a dolgozatomat és igyekeztem kitartani a téma mellett, habár két napos kutatás után szinte nem találtam semmilyen anyagot hozzá. Szerencsémre azonban Steven, akinek az órájára jártam “jogszabálytanból” mutatott pár keresési trükköt és így bár nem sok anyagot, de azért pár elég érdekeset sikerült összeszednem. A dolgozatot ezt követően percre pontosan, pont határidőre sikerült is befejezném, és végig olyan érzésem volt, hogy most vagy nagyon rossz témát választottam, vagy pedig nagyon egyedit és ezért volt nehéz anyagot taláni hozzá. A lényeg, hogy november vége felé az egyik Commercial Lending óránk úgy kezdődött, hogy akkor most itt vannak a dolgozatok és nézzük meg milyenek lettek. A professzor beharangozta, hogy a csoportból 5 embernek sikerült A+-t elérnie és akkor most felsorolná a neveiket és az adott személy menjen ki átvenni a dolgozatát. Ugye az adott helyzetben rögtön az fordult meg a fejemben, hogy hátha én is benne vagyok az 5 főben. Kiment az első ember átvette a dolgozatát és már csak 4 esélyem volt, aztán elhangzott a 2. és a 3. név is, huh már csak két esélyem van gondoltam magamban. A 4. ember beteg volt így nem volt jelen az órán és nem tudta átvenni a dolgozatát, ekkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy rossz témát választottam………..na mindegy, volt még egy esélyem hátha benne leszek az 5-ben. Aztán mi történik, hirtelen azt hallom, hogy Tamas (á nélkül:)) és mentem is ki a pódiumhoz, miközben pedig kint voltam, azt mondta a professzor, hogy nagyon egyedi téma – Analyzing and describing significant issues concerning the interpretation of the Market Disruption Provisions contained in the U.S. syndicated loan agreements during the 2008 credit crisis – erről még nem írt eddig senki nála és jutalomként megmutatja nekem, hogy Bank of America, hogyan kezelte ezt a témát 2008-ban. Egészen jó érzés volt átvenni a dolgozatot és látni rajta az A+ minősítést, talán egy apró jel volt, hogy jó úton jár az ember, bár még azért van vissza az útból bőven.
Ami az utat illeti, képletesen ez ugye leginkább az őszi és a tavaszi szemesztert jelenti, megjegyezném, hogy már november közepén fel kellett vennünk a 2. féléves tantárgyainkat. Nagyon bő volt a választék és látszott, hogy a 2. félév sokkal keményebb lesz, mint az első és a szakmailag tényleg sokat lehet majd fejlődni. Nem voltam könnyű helyzetben, mert meg kellett talánom az egyensúlyt a NY Bar miatt a kötelezően felveendő órák és a számomra érdekesebb szakmai órák között. A választásom így a következő lett: Commercial Code (8:30kor kezdődik, nehéz lesz beérnem….:)), Transnational Lending, Project Finance, Financial Services, Corporations, Securitization, Mergers & Acquisitions. Ám az előbbiekkel még nem ért véget az óraválasztásom, mert valamiért úgy éreztem, hogy ha már itt vagyok akkor szeretnék minden lehetőséget kihasználni arra, hogy új dolgokat tanulhassak. Így engedélyt kértem az egyetemen ahhoz, hogy ne csak a jogi karon, hanem más karokon is hallgathassak tárgyakat. Szerencsére egy kis intézkedés után sikerült is megkapnom az engedélyt, így elindultam a BU College of Arts and Sciences intézetébe és jelentkeztem spanyolt tanulni. Mindig is érdekelt ez a nyelv, gondoltam ha már itt vagyok megpróbálom megismerni, és látva, hogy az osztálytársaim közül legalább 50% beszéli ezt a nyelvet szerintem hasznos lesz. Heti 3X lesz 1 órás előadásom belőle, tehát elég intenzívnek tűnik. Picit gondolkoztam, hogy esetleg a francia nyelvet kellett volna folytatnom, de aztán valamiért letettem róla, meg ugye Camille motivációja nélkül nehezen ment volna.:)
El is érkeztünk a bejegyzés végéhez és egyben az utolsó témához még pedig a Finals-okhoz, vagyis az év végi vizsgákhoz. Hát mit mondjak, ezt valahogy ki lehetett volna hagyni a programból, vagy mondjuk áttolhattuk volna januárra a vizsgákat, de sajnos ez csak álom, mert december 21-ig tart az őszi félév, tehát minden vizsgának le kell mennie addig. Nekem 6 tantárgyam van, így 6 vizsgát kell leraknom, amik közül időközben már lement kettő, tehát még 4 vizsga van vissza. Időrendben ez úgy hangzik, hogy december 14, 17, 19, 21. Tehát elég sűrű a program és eddig nem igazán lehetett folyamatosan tanulni, mert végig óráink voltak és csak a héten zárult le a szorgalmi időszak. Ugyan az energiám már picit fogyóban van, de nincs mást tennem, mint az elkövetkező két hétben mindent megtennem azért, hogy normálisan megcsináljam a vizsgákat.
A vizsgákat követően pedig december 22-én (ami már kevesebb, mint két hét:)) repülőre ülök, haza megyek, rendezem soraimat és átgondolom a 2. félévre való felkészülést. Bár még egy szűk hónap van vissza az évből, így még nem szeretném értekelni 2012-őt, de örülnék, ha pozitív lenne a végkicsengése és nyugodtan készülhetnék az új évre, ami szintén elég komoly kihívást tartogat számomra minden szempontból, így szükségem lesz az energiákra, hogy sikeres lehessen az utam.
tamasinboston 